Ez volt (ez az) a tábor, amelybe lehet, hogy soha többet nem mehetünk!

Az évnek ezt a 10 napját vártuk mindig. Hogy miért? Miért nem találkoztunk többet egymással?? Mert vannak aki Szentgotthárdon lakik (Dia), van aki szegedi, mint pl. Szandi és Betti, van aki váci: Bogi és vannak pestiek: Balázs, Bence, Lotti, Szimi,Anita..stb... Ezért sajnos csak ez a 10 állt a rendelkezésünkre, hogy együtt legyünk, hülyüljünk, és elmeséljük mi is történt velünk 1év alatt.

Aki táborlakó volt, mind szerencsésnek mondhatja magát, hisz egy csomóan barátokra találtak, vagy csak ismerősöket szereztek maguknak, de vannak akiknek szerelmet is hozott a tábor...

Vagyunk ugyan egy páran akik tartjuk a kapcsolatot levélben, MSN-en, sms-ben, vagy tudom is én még hogy, de ez viszont egyáltalán nem elég. Az elmúlt években volt reményünk, amelybe kapaszkodhattunk, hogy majd nyáron együtt leszünk! Ez a remény mára már elveszett legtöbbünkben, de viszont egy szikrája még él, hiszen a táborban csiripelték a madarak, hogy talán jövőre is meg lesz az a bizonyos 10 nap. Ha netalán még se mehetnénk többet, hatalmas puszit küldünk minden felügyelőnek, akik minden percben lesték a kivánságainkat, segítettek ha baj volt és megpróbáltak minket fegyelmezni (hol nagyobb, hol kisebb szerencsével:)) 10 napig csak rájuk számíthattunk:

Marika néni: aki kissé szigorú, de viszont nagyon nagy arc...voltak olyan beszólásai, hogy...ááá

Sanyi: aki csak minimálisan volt szigorú, de annál inkább jó fej

Rita: akinek van két imádni való kisfia. aki soha nem volt szigorú senkivel. aki mindig mosolygott.:))